Napsütéses kellemes idő, lágy szél, egyszóval ideális volt minden az idei tókerüléshez. Több mint ezerötszáz induló, közülük kb 300-an versenyezve akarták teljesíteni a távot. Ilyen számokkal pedig ritkán találkozik az ember, főleg Magyarországon!
Tavalyi évben szoros befutón, de a győzelemnek örülhettem, így idén sem lehetett más a célom. Csapatunk közel teljes létszámmal, vagyis a Werderits, Specziár, Müllner, Fördös, Vaskó, Szórádi, Berkesi, Jordán, Rónaszéki sorral állt rajthoz, így minden okunk megvolt a bizakodásra.
A rajt után idén egyből élesben ment a küzdelem, rögtön egymást érték a próbálkozások, melyből végül Jordán és Szórádi jött ki győztesen. Ez egy ideális kamikáze elmenés volt, ami után várhattuk hogy a többi csapat dolgozik, mi pedig pihenhetünk. Ennek megfelelően 50km-en keresztűl nem történt semmi, az Aegon 2. számú sora húzta a mezőnyt, mi meg hátul gurulásztunk. Balatonkeresztúrnál lehetett számítani az első szelekcióra, amikor az emelkedőt egy kissé meghúzták páran, de csak a mezőny nyúlt meg. Majd nem sokkal később az addigra elfáradó duót fogtuk meg, így kezdődhetett a verseny.
Keszthelynél már egymást érték a szökések, de ez még csak puhatolózás jelleget öltött. Majd Badacsonyhoz érve először jelentősen Vígh Zolinak sikerült ellépnie egy szenior korú versenyzővel, akikhez 5-en csatlakoztunk néhány kilométerrel később. Ez egy nagyon jó, életképes elmenésnek tűnt, mivel minden erősebb csapatból volt elől ember. Együtt tempóztunk jó iramban, míg hátulról egy újabb csoport fel nem zárkózott köztük csapatomból Berkesivel és Müllnerrel, így kiegészültünk 16 főre. A nagy létszám miatt jött a szokásos nem dolgozok mert fáradt vagyok, kihagyok, frissítek, jövök is meg nem is forgatókönyv.
Ezt megelégelve Füreden eljött az igazság pillanata és a Simon Balázs, Molnár István tandem megkínálta a sort, amire csak KissG és én tudtunk reagálni. Ez után erőteljesen kezdtünk távolodni, míg hátul össze nem állt az Ivanics, Berkesi, Vígh trió és fel nem ért ránk Almádiban. Innen újra alábbhagyott a lelkesedés, és mindenki a spórolásra kezdett játszani, így Balatonkenesén visszazárkózott Hemmert és Szabó Tamás is.
Ekkor jött Vígh támadása, akit hagytunk eltávolodni, majd szépen összeálltunk üldözni, hadd fárassza addig is önmagát. Akarattyán aztán Csuzó próbálkozott, de itt már érezni lehetett hogy már nem olyan erős mint a nap addigi részében, és csak a két éppen felérőt sikerült leszakítania ezzel, valamint utolértük a szökevényt.
Siófok felé aztán elsősorban a két Atlantis-os volt elemében, mivel számukra a sprint nem kecsegtetett túl sok sikerrel. Végül a jó ütemben meginduló Kiss Geri 5km-rel a cél előtt ellépett, akinek az üldözését rajtam kívül nem akarta senki felvállalni, így már csak a dobogó maradék helyeiért lehetett hajrázni.
A cél előtt 300m-rel Ivanics indított, akinek támadását átvéve Berkesi kontrázott és gyűjtötte be a második helyet. Én közvetlen mögötte a harmadik helyen érkeztem. Jó erőben éreztem magam, a csapat szépen dolgozott, az eredményre se lehet sok panaszunk mert a dobogón végül 2 hely a miénk lett!
Legközelebb a Tihany kupán állok rajthoz, majd Gyömrő és utána jöhet az OB!